Létezik, egy emberre jellemző mozgáslépcső, amin a normális fejlődési ütemben haladó gyerekek a fejlődésük során keresztülmennek. Minden mozgásfajtához, mozgáslépcsőhöz egy vagy több agyi terület érése, beérlelése kapcsolódik. A mozgás által jutnak el azok az ingerületek az agyba, melyek kiépítik azt az idegrendszeri hálózatot, amely szükséges egy konstruktív, sikeres élet leéléséhez. Ha a mozgásfejlődés során ebből a mozgássorból kimaradnak elemek, vagy nem az egymásra épülés sorrendjében történik a továbblépés, akkor a gyermekek veszélyeztetetté válnak arra, hogy a későbbiek során idegrendszeri éretlenségből fakadó tanulási és életvezetési problémáik legyenek

Az idegrendszer érettségének - éretlenségének az állapota szerencsére nem állandó. Az esetleges éretlenségeket, deficiteket, bizonyos fejlesztő, terápiás eljárásokkal a megfelelő életkorban (minél korábban) igen hatásosan lehet korrigálni. Erre a korrekcióra, felzárkóztatásra az egyik legmegfelelőbb módszer az Alapozó Terápia.

A terápia során végigvezetjük a gyerekeket az átlagos fejlődési sor mozgásállomásain, így biztosítjuk, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű ingerület jusson el az agy éretlen területeire. A méhen belüli mozgásmintákkal kezdünk, a születéssel folytatjuk, majd a csecsemőkori mozgásokon át és építkezünk tovább az egyre magasabb rendű mozgások felé. Ezekkel a mozgásokkal és a mozgások által kiváltott ingerületekkel újraindítjuk az idegrendszer érését. Az esetleges idegrendszeri blokkok a nagy ingerületmennyiség hatására „áttörnek” vagy az ingerületek a blokkokat megkerülve új területeket kapcsolnak be a szinaptikus hálózatba.

A foglalkozások heti három alkalommal vannak. Erre azért van szükség, mert csak ilyen intenzitás mellett lehet elegendő ingerületet az agyba áramoltatni. Mindegyik terápiás foglalkozás időtartama másfél és két óra között mozog. Attól függően, hogy milyen az adott csoport terhelhetősége.

Az organikus fejlődés mellett a gyerekek lelkivilága (pszichéje) is erősen változhat. Azok a helyzetek, mozgások amiket a gyerek a terápia során átél, felhozhatnak olyan emlékeket, pozitív és negatív traumákat, amik a beszéd előtti korból származnak. Ezek az állapotok (regressziók) lehetőségek, amiket, ha kihasználunk, akkor a gyermekek lelki terheit drasztikus mértékben tudjuk csökkenteni, kiolthatunk egy csomó, blokkot, gátat ami megnehezíti a szociális (pl. szülő-gyermek) kapcsolatokat. Hogy megsegítsük ezeket a pozitív lelki változásokat, optimálisnak tartjuk, ha a gyermek hetente egyszer gyermekjátékdráma foglalkozáson is részt vesznek.

Ha az óvodai és kisiskolás évek alatt felismerjük, hogy a gyermek, idegrendszeri éretlenségéből fakadóan, veszélyeztetett a tanulási zavarra akkor esélyt kap arra, hogy megfelelő fejlesztő eljárásokkal, még az iskolakezdés előtt sikeresen behozza ezeket a lemaradásokat.

Amennyiben ez nem történik meg, akkor nagy az esélye annak, hogy ezek a gyerekek az iskolát, a tanulást, kudarcnak élik meg (számukra az is) és egy életre szóló „programot” kapnak arra, hogy hárítsák, azokat a helyzeteket ahol tanulniuk lehetne. Nem fog számukra örömet és sikert hozni az iskola. Nem akarnak majd továbbtanulni, de ami a legfontosabb, nem fognak törekedni az önképzésre. Nem lesz belső szükséglet számukra saját maguk intellektuális képzése. Nem lesz az olvasás örömforrás, a számítógép használat rémálommá válhat, és az idegen nyelvek megtanulása sem lesz sikeres. Nagy valószínűség szerint az iskolai kudarcok hatására alacsony lesz az önértékelésük. Depresszióra, betegségre hajlamosabbak lehetnek, vagy keresnek maguknak egy olyan kompenzációs területet, amiben nagynak, erősnek, jelentősnek érezhetik magukat (pl. könnyebben csapódhatnak egy bűnözői csoportoz). Nagy az esélye annak, hogy a nevelőmunka nem éri el a célját, és ezekből a gyerekekből nem válik egy konstruktív életvezetésre alkalmas felnőtt.

Alapítványunk úgy tartja, hogy ha minőségi munkát szeretnénk végezni akkor a terapeuta mellet szükség van egy szupervízorra (segítő terapeutára). A szupervízor szakmai felügyeletet biztosít, havi rendszerességgel hospitál és nyomon követi a terapeuták munkáját és gyerekek fejlődését. Közösen tartják a kapcsolatot a szülőkkel, közösen készítik el az egyéni fejlesztési terveket, és ha valamilyen okból kifolyólag a terapeuta nem tudna részt venni a foglalkozáson (pl. betegség) akkor a szupervízor helyettesíti.

Akiknek ajánljuk:
  • ➻ Magatartászavar, figyelemzavar, hiperaktivitás
  • ➻ Iskolaéretlenség
  • ➻ Értelmi fogyatékosság
  • ➻ Autisztikus tünetek
  • ➻ Tanulási zavarok
  • ➻ Megkésett, akadályozott beszédfejlődés
  • ➻ Artikulációs zavarok (pöszeség, raccsolás)
  • ➻ Beszédértési- észlelési problémák
  • ➻ Részképességzavarok
  • ➻ Önértékelési problémák, önbizalomhiány
  • ➻ Tehetséggondozás, kreativitás és teljesítőképesség fokozása