GMP-diagnosztika és terápia

A GMP-diagnosztikát dr. Gósy Mária fejlesztette ki 1984 és 1988 között. Ezzel az eljárással jól vizsgálható a 3-12 éves magyar gyermekek beszédészlelése , ill. beszédértése.

A diagnosztikai teszt feladatai nemcsak az esetleges zavar jelenlétére utalnak, hanem arra is választ adnak, hogy az eltérés a beszédfeldolgozás mely szintjén és milyen mértékben észlelhető.

Az alábbiakban sorra vesszük , melyek azok a jellemző gyanújelek , amely a szülők számára is feltűnőek lehetnek , s utalhatnak a beszédészlelés, beszédértés zavarára is.

  • A gyermek gyakran mondja: „ Nem hallom.” vagy „Nem hallottam.” Természetesen ez a jel csak teljesen ép hallás esetén mérvadó.
  • Gyakori tünet lehet , hogy a gyermek látszólag „ nem figyel”, többször kell neki szólni dolgok miatt.
  • Jellegzetes jel, amikor a gyermek gyakran visszakérdez, vagy nem oda illő reakciót, választ produkál. Általában ezt is figyelmetlenséggel magyarázhatják.
  • A gyermek viselkedési problémáinak egy részét is okozhatják a beszédfeldolgozó mechanizmus zavarai. Az óvodás gyermek „rosszalkodik”, az iskolás „mást csinál, mint amit kell”, ill. „rossz a magatartása”, vagy éppen túl visszahúzódó.
  • A gyermek lehet „túl játékos”, koránál éretlenebbnek tűnik.
  • Nem szeret mesét, történetet hallgatni.
  • Szókincse szűkebb, mint az életkoránál fogva elvárható lenne.
  • Nehezen tanul meg új szavakat, esetleg kiejtésnél az átlagosnál jobban torzítja azokat.
  • Lehetséges tünet lehet a beszédhiba is.
  • A gyermek megkésett, ill. akadályozott beszédfejlődésű.
  • A beszédészlelés és –megértés zavarának leggyakoribb formája iskoláskorúaknál az olvasászavar (olvasási nehézség), ezzel egyidejűleg általában az írászavar is (és később a tanulási zavar szindróma).

Azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy létezik gyermeki figyelmetlenség, játékosság, számos viselkedési, magatartási probléma stb.

Ha a GMP-diagnosztika tesztje a beszédfeldolgozás valamely szintjén mégis zavart mutat, a szakember a terápia során a gyermek életkorától, a zavar típusától, mértékétől függően válogat a különböző feladattípusok között, majd megtervezi a fejlesztés menetét. Ez hosszas, rendszeres gyakorlást jelent, amelyben jelentős segítséget jelenthet a szülő is, aki így maga is a fejlesztés részesévé válhat.